De létezik kitörési pont: a pragmatikus szolgáltatásfejlesztés. Ám ehhez a nyolcvanas években ragadt reflexeket is meg kell haladni, az „így szoktuk” és a „jól van az úgy” mentalitást fel kell számolni. A helyzet nem reménytelen, a gyakorlatban már kipróbált példák mutatják, hogy a szektor képes a megújulásra.

A Dzsungelharc vendége Czirbesz Gergely, a GasztVitál stratégiai igazgatója.

Benézünk a tudomány "elefántcsonttornyába" is: az alapkutatás nem elszigetelt köldöknézés, hanem az az értelmezési, valóságismereti képesség, amely megvéd minket attól, hogy kiszolgáltatott technológiai analfabéták maradjunk a saját jövőnkben.

A Dzsungelharc vendége prof. dr. Galiba Gábor növénybiológus, a HUN-REN Mezőgazdasági Intézetének nagydoktora, a MATE professzora.

Ez biztosítja számukra, hogy fennmaradjanak a globális hatalmak tektonikus játszmáiban, és persze azt is, hogy képesek legyenek szó szerint a világ élvonalába kerülni és ott is maradni.

Akivel minderről beszélgetünk: Aigner Iván közgazdász, Szingapúr-szakértő.

A pénzügyekben a bizalom nem magától jön: csak akkor bízhatjuk rá valakire a vagyon "málháját", ha kristálytiszta, mi miért történik a pénzünkkel. Ez mindenkit véd, persze a piac kiszámíthatatlan változásaitól még ez sem, mert befektetés nincs kockázat nélkül.

Rétalji Igor beszélgetőtársának kijutott a hullámvasútból: a rendszerváltás utáni vadkapitalizmus dzsungelében még látta, ahogy BMW motorral törlesztenek bedőlt hiteleket, a kétezres években a monitor előtt élte át, ahogy limit nélkül zuhannak az árfolyamok.

Egy olyan történet következik, ahol a válságok nem tűnnek el nyomtalanul, hanem tanulsággá sűrűsödnek, a szabálykövetés nem gúzsba köt, hanem értéket teremt.

Ebben az epizódban Schuszter Péter, az Univerz Invest ügyvezetője és társtulajdonosa a Dzsungelharc vendége.

A Dzsungelharc vendége Prof. Dr. Hangody László, az Uzsoki Kórház Ortopéd-traumatológiai Osztályának osztályvezető főorvosa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a GenuForm AI alapító társtulajdonosa.

Ez a beszélgetés nem arról szól, hogy vállalkozni jó vagy nehéz, hanem arról, hogy hogyan lehet ennek egyszerre rabja lenni, és szabadnak is maradni.

Meg arról is, hogy mi az, nem feladni az emberséget, a jó kompromisszumkészséget, akkor is, ha a valóság bejelentkezik, a hullámhegyeket völgyek követik, kívül is, belül is. Hol van ebben a stabil pont? Egy látszólagos közhelyben: az emberi kapcsolatokban. No meg a szívben. Mert – idézve Zoltánt – "ha a szíved ott van valamiben, az okoz örömet".

Miközben hallgatod a történetüket, lassan rájössz: a hely, amiről beszélünk, valójában egy tükör. Visszanéz belőle harminc év, a család ereje és az is, hogy érdemes adni a tágabb közösségnek.

Fülöp Judit és Mogyorósi Péter, a tatai Malom és Kacsa tulajdonosai számára egy vállalkozás sosem csak számlákból, tervekből és eredményekből áll. Hanem abból a közös munkából, amitől élővé, otthonossá és emberivé válik egy ház, új formát és értelmet kap egy már funkcióját vesztett épület.

Ebben az epizódban arról beszélgetünk, hogyan ismerjük fel a saját tévutainkat, mikor válik a növekedési kényszer önsorsrontássá, és hogyan lehet végre kilépni a körből, amit magunknak rajzoltunk.

A Dzsungelharc vendége Rimóczi Oszkár, a Mégis kollektíva alapítója és a The Daring Self Project kezdeményezője.

Ebben az epizódban Filep Szabolcs és a PROGmasters történetét ismerhetitek meg.

A választ a Dzsungelharc vendégének mélyen gyökerező és olthatatlan kíváncsisága adja meg. Ez az, ami új utakra vezeti, ez az, ami egy sokszínű, de mégis egyfelé húzó csapat építésében segíti, és ez az, ami összeköti benne a nagyvilágot és az otthonát. Ez a kíváncsiság ugyanis nem cégeket, hanem világokat épít. Márton Miklóssal, a ViVeTech Nyrt. vezérigazgatójával és társtulajdonosával beszélgetünk.

A Dzsungelharc vendége nem csak járja, hanem látja és érti az erdőt. "ahhoz, hogy jól dolgozz az erdőben, ott kell járnod, meg kell értened. Ha nem vagy kíváncsi, ha nem vagy ott, akkor igazából nincs is kapcsolatod vele" - mondja.

De mit jelent ma a felelős erdőgazdálkodás? Hogyan alakítja az erdő az embert, és fordítva? Miért fontos, hogy partnerként tekintsünk a természetre? Ezekről és sok másról beszélgetünk Lomniczi Gergővel, a Pannon Örökerdő ügyvezetőjével.

Persze ez utóbbi hangozhat közhelyesen is, de a műsor mai vendége olyan természetességgel beszél az éppen rábízott feladatról - legyen az még a legegyszerűbb is -, hogy az ember akaratlanul is elhiszi: tényleg nincs kis munka, csak munka. Se feszengés, se fontoskodás - csak a hozzáállás, ami bárhol és bármikor működik.

Egy olyan történet következik, amely sok-sok évtizeddel ezelőtt Chilében kezdődött, és amely a történelem viharában elkerülhetetlenné vált emigrációval és két kultúra, a chilei és a magyar egymásra hatásával, összefonódásával épült fel.

A Dzsungelharc vendége José Lattes, a Superstar Budapest tulajdonosa.

Ez a szemlélet nem csak segít elviselni a következményeket, hanem lehetőséget is ad arra, hogy tanuljunk belőlük, és valami igazán értékeset hozzunk létre. Ez a gondolkodás különbözteti meg az álmodozót az alkotótól. Persze azért kell más is a sikeres vállalkozáshoz, aminek talán az egyik legfontosabb jellemzője az erős közösség, olyan, amelyet nem a pénz tart egyben, hanem a hasznosság tudata.

Balogh Petyával, a STRT Holding társalapítójával és az igazgatóság elnökével beszélgetünk.

Ebből az attitűdből születnek azok a párjukat ritkító utak, amelyeken egyszerre csak néhány - mondjuk úgy egy tucatnyi - ember vesz részt, úgy utazva, hogy nem a felszínt, hanem az adott ország kultúrájának lényegét ismerhetik meg. De ugyanez a forrása annak a blognak (a Wang folyó versei: http://wangfolyo.blogspot.com), ahol a szellem utazásaiban vehetünk részt, írásokat olvasva vagy előadásokat hallgatva. A 15 nyelven professzionálisan beszélő és további tucatnyin - saját meghatározása szerint elboldoguló - Sajó Tamás művészettörténész kutatói, tudósi eredményeit teszi közkinccsé ebben a formában. Akik csatlakoznak hozzá, mélyebben, helyesebben mondva őszintébben ismerhetik meg a világot és összefüggéseit - legalábbis azokat, ahová elkalauzolja őket. Mert ez a legfontosabb: az összefüggések meglátása és megtapasztalása a számunkra szinte elképzelhetetlenül széles Eurázsiában. Ezt kaphatjuk tőle, és még egy nagyon fontosat: a közhelymentességet, a túl egyértelmű és lapos közmegegyezés oldalba döfését egy új szemponttal.

(Fotó: Tóth Szabolcs Töhötöm)

Az, hogy mi legyen a vállalkozásuk, szinte magától értetődő volt: sokat bringáztak, de nem találtak olyan táskát, ami igazán nekik való lett volna. Így hát elkezdtek saját maguknak tervezni és készíteni.

Persze egy dolog megalkotni egy jó táskát, és egészen más piacra vinni, és abból megélni - ráadásul úgy, hogy közben a tulajdonostársak házastársak is. Egyik sem könnyű feladat. Nekik a jó kommunikáció segített átvészelni a nehézségeket, és az, hogy a céljaik közösek maradtak: a szerelemprojektet megtartották.

Nem akarnak úszni az árral. Olyan táskákat és céget építettek, amilyenek ők maguk. Ez az ő világuk, ahol minden táskának is saját története van.

Az általuk fejlesztett alkalmazás inspirációja nem kis részben saját tapasztalataikból származott, és nem véletlen, hogy a személyre szabott oktatást segíti. Nagyon széles eszköztárat biztosít a pedagógusnak, így akár a rendszerben eddig nehezen kezelhetőnek bizonyult - például diszgráfiás - diákok is kibontakozhatnak.

Ebben a beszélgetésben ezért talán ez a legfontosabb: a Redmenta alapítói esélyt adtak maguknak, és megcsinálták az alkalmazást, amely esélyt ad a tanárnak, hogy jobban hasson, hatékonyabban oktasson, a diák pedig esélyt kap megmutatni magát, a képességeit, akkor is, ha kicsit más, és kicsit kilóg a keretekből.

Egy olyan utat ismerhettek most meg, amely kívülről nézve korántsem volt egyenes vonalú, de a mélyben határozott belső irányt követett, így elvezett oda, ami igazán azé, aki végigjárta.

Ebben az epizódban egy olyan történetet hallhattok, amelyben a belső késztetés győzött. Az önazonosság vágyából valóság lett. Persze nem volt ez diadalút, mert jöttek a nehézségek is. Ám ezek nem bukást, hanem tanítást hoztak: a saját erő megtapasztalását, mély önismeretet és önelfogadást. Ebben a művészet elementáris ereje is segített, meg kellett hozzá a B terv nélküli életszemlélet, az addig rejtegetett képességek felszabadítása és használata is. Ez vezetett ahhoz, hogy immár nem csak önmagán, hanem másokon is képes segíteni Froner Tünde art coach.

Vagy hányan kezdünk valamibe úgy, hogy nincs B tervünk? Merjük-e spontánul élni az életünket?

Szóval: van-e merszünk, bátorságunk kompromisszumok nélkül önazonosnak lenni, nem beállni a sorba, és akkor is ragaszkodni a legjobbhoz, ha ez éppen nem kecsegtet anyagi előnnyel?

Ebben az epizódban egy olyan emberrel beszélgetünk, akinek van bátorsága mindehhez, sőt nem is tud másként élni. A Dzsungelharc vendége Fazekas Ádám cukrász.

Üzleti angyalként éppen ezért az új cégeknél, startupoknál erre is különösen figyel: az alapító hallgat-e a valóságra, a piac szavára, a visszajelzésekre, tudatában van-e a kockázatoknak, és mindezt hogyan építi be az üzleti koncepciójába. Vagyis tiszteli-e a problémákat, vagy nem.

Emellett beszélünk a magyar startup kultúráról, meg arról, miért kellenek az unikornisok, miért nem kapnak a diákok a magyar oktatásban a vállalkozást, vállalkozó szellemet támogató ismeretet, és arról, is, mikor jön el a nagy döntések pillanata.

Ebben a portréban egy olyan embert ismerhettek meg, akinek a szabadság kivívása és megtartása az egyik legfontosabb az életében. Ennek ugyanúgy tere a vállalkozása, mint a zene. A beszélgetésből kiderül, hogy a képességek, az érdeklődési körök lehetnek sokfélék, de az igazi eredmény, a valódi hatás akkor jön létre, ha mindebben van egy közös, mindent meghatározó, a mélyben meghúzódó szándék és szüntelen törekvés az önazonosságra. Ez a szabadságigény gyökere, így lehet hosszú távon elkerülni az értelmetlen, romboló kompromisszumokat, ebből építkezik a lényeget megmutató harmónia.

Egy beszélgetés arról, hogyan érdemes a jövőnkre néznünk, miként őrizhetjük meg a szabadságunkat és integritásunkat, amikor a kényelem csábítása fon körénk láthatatlan, de erős hálókat a nyilvánosság korbácsolta, fenyegetőnek beállított turbulenciák közepette. De szó esik az őszinteség megkerülhetetlenségéről, a katedrálisépítésről, a tudás növekvő felértékelődéséről és Batmanről is.

(Fotó: Neményi Márton)

"Őszintén szólva soha nem is gondoltam arra, hogy másképpen is lehet élni, mint úgy, hogy az ember önálló, a saját gondolataiból, teremtő erejéből gondoskodik magáról" – mondja Merena Rudolf. Több cég tulajdonosaként és szakmai vezetőjeként ezt olyannyira így gondolja, hogy soha nem is volt alkalmazott. "A hangsúly nálam mindig az önállóságon volt, olyan körülmények megteremtésén, hogy ha bajlódom is problémákkal, vannak is nehézségeim, azokról tudom, hogy nagy részüket én csináltam, tehát én is tudok kezdeni velük valamit " – teszi hozzá.

Ebben a világban a szabadság kulcskérdés, ami egyúttal a felelősségvállalás fokát is jelenti, azaz: minél szabadabb valaki, annál nagyobb mértékben vállalhat felelősséget.

A pókerben sikeres döntéskontrollt vállalati működési modellé formáló megközelítést és módszertant persze először magukon próbálták ki. Ennek sikerében is azt tartják a kulcsnak, hogy megállapodtak a saját maguknak épített stratégia maradéktalan és következetes betartásában. Noha tervek nélkül nehéz haladni, leginkább a reflexivitás és az alkalmazkodás magas szintre fejlesztett képessége az, ami igazán jellemzi őket. Egy történet, amelynek kulcsa az átgondoltság és az ebből születő jelenlét, az, ami nekik és másoknak is azt hozza, amit várnak.

Bizonyítékként szolgál erre eddigi szakmai útja: az adóhivatal egy szakterületének irányítását követően egy addig számára teljesen új területen, az IT szektorban lett sikeres vezető, majd egy nem várt találkozás után az AGNESKOVACS márkát juttatta a korábbinál jóval magasabb pozícióba. Eközben – rá nagyon is jellemző elnevezéssel – megindította a Célirányos karitatív kezdeményezést, amelyben az adományozó és az adományozott átláthatóan és felesleges kanyarok nélkül találkozhat.

"Ahhoz, hogy vezetőként jó döntéseket hozz, nyitottnak kell lenned más megközelítésekre is, mert nem az a fontos, hogy az egód győzedelmeskedjen, és neked legyen igazad" – mondja szemléletéről. De akárhonnan is közelítünk, életének, munkájának lényege a jelenlét, az, hogy teljes mértékben képes átadni magát és koncentrálni arra, amit éppen csinál.

Persze beszélgetünk vendégem saját karrierjéről is, a zsákutcákról és a kudarcokról, a kiút felleléséről, és arról, miért éppen vállalkozásba kezdett ahhoz, hogy ezzel a területtel foglalkozzon.

A Dzsungelharc vendége, Szirtes Hajnalka szervezetpszichológus éppen a mesterséges intelligenciát használja arra, hogy a cégek életéből ne tűnjön el, sőt növekedjen az emberség. Az általa kifejlesztett, évtizedes szakmai tapasztalatait felhasználó szoftver az eddig vezetői kiváltságnak számító, a személyes és szakmai fejlődést támogató coachingot teszi elérhetővé a cég minden munkatársa számára. Mert ahogy mondja, a pszichológiailag biztonságos környezetben tud igazán kibontakozni az együttműködés, az innováció, a kezdeményezőkészség, és ez edzi valóban ellenállóvá, hatékonnyá, versenyképessé a cégeket. 

Persze arról is beszélünk, hogy ő maga hogyan éli meg és kezeli a turbulenciákat saját vállalkozásában, amikor a helyzet nem éppen úgy alakul, ahogyan előre eltervezte, és arról is, mi a legfontosabb, amire figyelni kell az új, váratlan körülmények felbukkanásakor.

Életének egy nehéz fordulata azonban újra előhozta tudós énjét, és a saját problémájára talált válasz arra ösztönözte, hogy mások számára is hozzáférhetővé tegye a megoldást – ebből született a Patikakert. A teljesen vegyszermentes, ásás nélküli, regeneratív gazdaságban feketebogyós gyümölcsöket termesztenek munkatársaival, amelyeket kézzel szednek le, mivel a gépi szedés éppen a gyümölcsök lényegét öli meg. Ültetvénye az ember és a természet szimbiózisa, ahol a fenntarthatóság azt jelenti, hogy a növekedés nem közgazdasági, hanem az élőlények sokféleségében van. "Ez nem cél-, hanem értékracionális világ" – vallja erről Tkacsik Márta, aki a természetben naponta megtapasztalt együttműködést szeretné kiteljesíteni a saját vállalkozásában.

(Fotó: Rákossy Péter)

Négy magyar fiatalember arra vállalkozott, hogy ők bizony tesznek valamit ez ellen, mégpedig piaci alapon. Így jött létre a Munch, aminek lényege, hogy egy általuk fejlesztett ételrandi-applikáció segítségével egymásra talál a fogyasztó, aki kedvezménnyel juthat jó minőségű élelmiszerhez és a kereskedők, étteremtulajdonosok, akik meg nem kényszerülnek kidobni azt, amit nem tudtak eladni aznap.

Némi izgalmas csavar a dologban, hogy a fogyasztó nem tudja pontosan előre, mit fog majd kapni a "munch-ban", azaz az általa aznapra lekötött csomagban, de ahogy Pethes Ambrus, a Munch egyik kulcsembere mondja, ez adja a felfedezés örömét, az új dolgok kipróbálásának lehetőségét.

És a dolog működik: social media oldalukat több tízezren ezren követik, több száz üzleti partnerük van már, éttermek, élelmiszer-forgalmazók, kávéházak, pékségek országszerte, sőt Csehországban is elindultak.

Ebben az epizódban erről beszélgetünk vendégemmel, no meg arról, szeret-e enni és mit, milyen az, amikor a céges kultúrában nincs hibáztatás, és hogyan lehet úrrá lenni a gyors növekedés okozta problémákon.

Vendégem, Perényi András sikeres története a Webshippy-vel azonban nem diadalmenettel, hanem éppen fordítva, egy hosszú ideig tartó mélypontról indult, melynek során szinte minden veszni látszott: egzisztencia, emberi kapcsolatok, szakmai elismerés, önbizalom. A hosszú, évekig tartó, idegen földrészeken töltött magány azonban a kiutat is megmutatta: itt ismerte fel, mi számít valójában, és azt is, ki is ő, mit is akar valójában.

"Korábban mindig azt kaptam meg, hogy türelmetlen és lobbanékony vagyok, de valójában ez vitt előre. Nem fogadtam el, hogy nem lehet, vagy drága megcsinálni valamit, mert minden megtanulható" – szögezi le magáról Perényi András. Ez az energia tartotta lendületben, miközben kifejleszttették azt a rendszert – fulfillment szolgáltatásukat –, amiben mostanra piacvezetők lettek itthon.

Kiindulópontjuk és motivációjuk az, hogy érdemben tegyenek a biztonságos és fenntartható élelmiszertermelésért, ezért fogtak bele az indoor farmingba, amely beltéri, a legapróbb részletekig szabályozott körülmények közötti növénytermesztést jelent.

"Mi megadtuk magunknak az engedélyt, hogy felelősséget vállaljunk egy misszióért" - mondják, "ha pedig felelősséget vállal az ember, akkor hatása is lehet rá" - teszik hozzá.

Persze azt is tudják, egy fecske nem csinál nyarat, és a fő kérdés az, hogy ezzel a növekvő komplexitású problémával egyenlő arányban nő-e a megoldással foglalkozó emberek száma, mert ha elég sokan lesznek, a megoldás is megszületik.

Ők mindenesetre azon vannak, hogy ne csak nekik legyen hasznuk, hanem az általuk felépített rendszernek is egyre több alkalmazója legyen.

(Fotó: Jágity Fanni)

Járatlan úton haladni ugyanis sohasem könnyű, és főleg nem kockázatmentes, hiszen bármikor felbukkanhat egy váratlan, nemritkán leküzdhetetlennek tűnő akadály. A merőben szokatlannak, mondhatjuk, forradalminak számító technológia bevezetése sokszor ütközik a kétségek és hitetlenség falába, nem beszélve arról, hogy mindezt egy ismeretlen, kis magyar cég ajánlja. De a befektetők meggyőzése sem sétagalopp, éppen a radikálisan új megközelítés és technológia miatt. Ez a történet nem csak a repülés olthatatlan szeretetéről, hanem a mindennapok néha bizony elriasztó nehézségeinek legyőzéséről, az elszántságról és a kihagyás nélküli fókusztartásról is beszél, olyan fiatalemberekről, akik elhatározták, valódi hatást érnek el egy az életünket alapvetően érintő iparágban.

"Valami többet akartunk tenni, mint pénzt keresni, mert ez tölt fel energiával, ez motivál" - mondja Percze Rajmond, az Agroloop társtulajdonosa és ügyvezetője. "2030-ra várhatóan nem lesz elegendő fehérjénk – ez az a terület, amiben egy óriási problémát fedeztünk fel" – teszi hozzá.

Hollandiában megismerkedtek a rovarfehérje-előállítással, amely régiónkban még a kezdeteknél tart. "Lapot húztunk 19 és félre azzal, hogy alig néhány hetes ismeretséget követően elindultunk együtt"– mondja Percze Rajmond a cégalapításról, de egyáltalán nem bánták meg. A bizalom és a lendület azóta is tart, az élet hullámzásai, esetleg konfliktusai ellenére, vagy inkább azokkal együtt.

A befektetőikkel is ilyen kapcsolatuk már a kezdetektől – ahogy Percze Rajmond mondja: "itt az emberek győzték meg az embereket arról, hogy ne csak mentőöveket dobáljanak a Földnek, hanem hosszú távon is működő, piacképes alternatívákat építsenek."

A házi sörfőzés közös szenvedélyéből nemcsak barátság született az alapítók között, hanem ebből épült a ma már nemcsak a fogyasztók, hanem a befektetők bizalmát is elnyerő sörfőzde. Figyelő fül, nyílt beszéd - mindez megelőzi és meg is oldja a konfliktusokat, de ami fontosabb, így lesznek egyre jobbak is. A fejlődés nem csak úgy van, ezért tenni kell, többek között azzal, hogy a céges kultúra része a jobbítás. "A legnagyobb hülyeség nem kimondani egy ötletet, mert minden, ami eszébe jut valakinek, az okkal van" - mondja erről Csepregi András. Minden héten van egy kísérleti főzetük: "a tudásszomj, a kísérletezés izgalma inspirál és motivál bennünket, minden héten tudunk olyat alkotni, ami ízében, minőségében megfelel nekünk, ez a kézzelfogható alkotás a Fehér Nyúl igazi mozgatórugója" - teszi hozzá.

Beszélünk a sörfőzés folyamatairól és arról, hogyan alakul ki a kapcsolat az ételekkel. és persze arról is, hogyan csiszolódik össze három ember a barátság megőrzésével az üzlet nagyon is objektív világában.

(A fotót Bátor Laca készítette.)

Beszélgetünk arról, mi az oka annak, hogy ma már egyre több kibertámadás éri a kis- és középvállalatokat, miért okoz komoly dilemmát egy nagy tőkebefektetés elfogadása, meg arról, hány percük van egy befektető figyelmének felkeltésére.

Egy, a nemzetközi piacoknak most nekivágó magyar startup története következik, amely valójában a reformkorban, a Lánchíd építésével és a Pest-Budára érkezett angol mérnökcsapattal kezdődik. Harold Teasdale, a XS Matrix ügyvezetője.

A Dzsungelharc mostani epizódjában nem vállalkozóval, hanem egyetemi oktatóval beszélgetünk arról, tanulható-e a vállalkozás, s ha igen, hogyan érdemes hozzáfogni.

Az első lecke például az, hogy soha nincs egy helyes megoldás és leginkább a kompetencia az, ami számít. Azt is megbeszéljük, miért fontos belevágni egy olyan feladatba, amiről azt gondoljuk, meghaladja az erőnket, min múlik egy vállalkozás fenntarthatósága és arról is, a komfortzónánk elhagyását nem lehet elég korán elkezdeni.

A beszélgetésből az is kiderül, egy elővigyázatos lépésből miként vált piacvezetővé, kereskedőből gyártóvá, mit lehet tenni a mai, válságos időkben a fennmaradásért és a növekedésért, reagálni olyan körülményekre, amire nincs hatásuk és milyen csapdákat rejt a növekedés. 

A beszélgetésből kiderül az is, hogyan lehet felállni egy igazán mély ütésből, miért izgalmas éveket szánni egy tehetségkutató applikáció kifejlesztésére, ami a siker mellett arra is megtanította, öröm megújultan visszatérni a már jól ismert vizekre.

Megtudhatjuk, milyen energia indít el és tart életben egy fejlesztést, amire évtizedeket áldozott, mi segít felállni a bukásokból és milyen lenne Maruzsifalva, ha egyszer felépülne.

Tehát Dzsungelharc este nyolctól, portrék, amelyek a cégeket működtető emberi energiát mutatják meg. On-air az FM 98.0 frekvencián, on-line a radiocafé honlapján.